Az élet úgy szép, ha az ember blogot ír, vagy legalábbis megemlékezik azokról a pillanatokról, amelyek vmiért befolyásolják az életének lassan ereszkedő pillanatait. Vmiért ez az érzés tolakodott fel bennem, hogy írjam le a harcomat, biztos fontos lesz és olyan okos végkövetkeztetést élek meg a végén, amely végérvényesen megváltoztatja az életemet. persze....
Szóval van egy házam, amiben nem élek, de azért jó ha van, lehet birtokolni. Istenem is van, a legjobb, aki figyel rám és megóv minden hülyeségtől, amivel bánthatnak, vagy amivel magammal tehetném uazt. A sok-sok éves semmi után egyszer csak szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy vkinek megtetszett a házam hátsó terasza, de annak is leginkább látványos ajtaja. Gondolom az anyagi megfontolás vezérlete és a lebukási kockázat minimalizálása lebegett a szeme előtt, mikor bátorságot merítve életének kínos valóságából felnyitotta az ajtómat. Persze egy betörőről beszélünk, hisz amerikai filmeken szocializálódtam, kellenek az egyértelmű kijelentések. A blog lényege nem ez a betörés és ennek apró, de szívemnek keserű anyagi következményei, hanem egy innentől eredeztethető vendég felbukkanása, aki kihasználva a leendő pillanatot társammá szegődött... most még nem tudom milyen időszakra. Szóval elvitték az én kis drágaszágaimat, csiszolókat, szerszámokat, nem nagy érték, de szívemnek kedves tárgyak.
Ez az első bejegyzés, így megadjuk a módját és jó bő lére eresztem. Régen voltam a házban, így azt sem tudom mikor nyitották meg befogadó otthonként a lakást, de én már a kész ténnyel találkoztam. Ott álltam értetlenül és szomorkodtam az elvesztett vagyonom emlékével. Az fájt, hogy megtörtént, pedig bíztam, hogy nem fog, de ott volt a maga valóságában és megerősítendő az érzést találkoztam végre új birtokosommal is, egy hatalmas döggel. Néztem veszteségem listáját, miközben ő - rossz cica - csak szökdécselt fölöttem. Két emlék tisztán él bennem. Az egyik a meglepetés, a másik az ezt felváltó rémület, ami gondolom mindenkit elér, ha váratlan hatalmas macskaszörnyek ugrálnak felette, miközben szomorkodik életének elmúlásán. Szóval ott volt monster és egyszerűen beköltözött. Ő is megijedhetett, mert erős menekülési kényszer fogta el. Mellékes információ, hogy a ház tetőtere rendelkezik egy kis szellőző réssel, ahol csodás sétány vezet a szigeteléshez. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, cicamicám jelenleg itt él, és gyilkolja az idegeimet. Ház bezár, szomorkodás és értetlenség, de ott éledezik az a kis huncut érzés, hogy megkezdődik a taktika, a kitartás ádáz összecsapása. Ez még visszatekintés, így már azt is tudom, hogy az éledezés csak a múlt kedves lehelete, mert ez már maga a Macska vs Én :)
