Szeretem az állatokat, a macskákat is. Na jó őket annyira nem, de ez a fokozott viszketés és prüszkölés is okozhatja bennem. Nem érdekelt mit csinál, oldja meg. Erős volt még a drágaszágérzés. Azért motoszkált bennem a sorsa, de csak kitalált vhol a cserepek között, hisz találkoztam volna vele. Meddig bírja ki egy macska étlen? Lehet már nincs is ott. Mindenki tudja, hogy ilyenkor csak azért is ott vannak és mit csinál egy házba zárt éhezni készülő macska? Mindent alomnak néz. Ezt tette. Tudatosult bennem, összeköltöztünk. Kerestem, de nem volt sehol, hallgatóztam, kutattam, de semmi, csak a kis pisszkos kissz maradékai. Ugorjunk nyugodtan egy hetet, nincs is már ott. Mi van ha belepusztul a magányba és mindezt a gipszkarton felett teszi? Mindent le kell bontanom, büdös lesz, még több munka, nagyobb szomorúság. Nem kell félni nincs semmi baja cicának, akkor nem kezdtem volna bele az írásba.
A minap munka közben hívnak telefonon és érkezik a csodás kérdés: Létezhet, hogy macskát tartasz a lakásodban? :) Szóval ott van a kis dög. Legalább a szomszédok is élvezhetik szomorúságom obelixét. Ígéretet teszek, hogy kimegyek és megoldom a problémát. Már kicsit azért sajnálom. Egy hete nem evett, szomorú, egyedül van. Megoldom.
