Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

benaja 2012.12.03. 00:59

Dolgos hétköznapok...

Szeretem az állatokat, a macskákat is. Na jó őket annyira nem, de ez a fokozott viszketés és prüszkölés is okozhatja bennem. Nem érdekelt mit csinál, oldja meg. Erős volt még a drágaszágérzés. Azért motoszkált bennem a sorsa, de csak kitalált vhol a cserepek között, hisz találkoztam volna vele. Meddig bírja ki egy macska étlen? Lehet már nincs is ott. Mindenki tudja, hogy ilyenkor csak azért is ott vannak és mit csinál egy házba zárt éhezni készülő macska? Mindent alomnak néz. Ezt tette. Tudatosult bennem, összeköltöztünk. Kerestem, de nem volt sehol, hallgatóztam, kutattam, de semmi, csak a kis pisszkos kissz maradékai. Ugorjunk nyugodtan egy hetet, nincs is már ott. Mi van ha belepusztul a magányba és mindezt a gipszkarton felett teszi? Mindent le kell bontanom, büdös lesz, még több munka, nagyobb szomorúság. Nem kell félni nincs semmi baja cicának, akkor nem kezdtem volna bele az írásba.

A minap munka közben hívnak telefonon és érkezik a csodás kérdés: Létezhet, hogy macskát tartasz a lakásodban? :) Szóval ott van a kis dög. Legalább a szomszédok is élvezhetik szomorúságom obelixét. Ígéretet teszek, hogy kimegyek és megoldom a problémát. Már kicsit azért sajnálom. Egy hete nem evett, szomorú, egyedül van. Megoldom.

Szólj hozzá!

benaja 2012.11.25. 00:49

Első nap

Dühített... mert még ez is csak visszatekintés. Visszamentem. Egy nap telt el, kettő? Nem volt változás, a kriminológia egyik nagy igazsága nem most kapott egy új bizonyságot, nem tértek vissza a tett színhelyére. Bár lehet már visszatértek többször is, csak én az ez utáni pillanatban csatlakoztam a játékhoz. Szóval ott voltam és találkoztam ismét harcom megtestesült személyével. Ugrott, szaladt, elbújt. Annyira nem érdekelt, kis drágaszágaim elvesztése feletti bánatomon még nem tudta magát átpréselni a kis szürke pamacs. Az azért tudatosult, hogy hatalmas jószág. Szóltam neki, hogy hagyjon magamra, hess, hess… fuss cica, szabad vagy… Biztos megszeretett :). Legyen ez a nap a vasárnap, mert hazatért a kiskutyám. Na majd vele..

Eljött az este és visszatértünk. Mondom visszaemlékezés, nem is ezt akartam leírni, így nem lesz színes. Döme béna volt. Megmutattam hol a cica, de az én vadászfenomén harcivizslám nem volt egy frakk. Szagolgatta a pozíciót, de feladtuk. És teltek, múltak a napok…

Szólj hozzá!

benaja 2012.11.22. 00:11

Elkezdtük

Az élet úgy szép, ha az ember blogot ír, vagy legalábbis megemlékezik azokról a pillanatokról, amelyek vmiért befolyásolják az életének lassan ereszkedő pillanatait. Vmiért ez az érzés tolakodott fel bennem, hogy írjam le a harcomat, biztos fontos lesz és olyan okos végkövetkeztetést élek meg a végén, amely végérvényesen megváltoztatja az életemet. persze....

Szóval van egy házam, amiben nem élek, de azért jó ha van, lehet birtokolni. Istenem is van, a legjobb, aki figyel rám és megóv minden hülyeségtől, amivel bánthatnak, vagy amivel magammal tehetném uazt. A sok-sok éves semmi után egyszer csak szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy vkinek megtetszett a házam hátsó terasza, de annak is leginkább látványos ajtaja. Gondolom az anyagi megfontolás vezérlete és a lebukási kockázat minimalizálása lebegett a szeme előtt, mikor bátorságot merítve életének kínos valóságából felnyitotta az ajtómat. Persze egy betörőről beszélünk, hisz amerikai filmeken szocializálódtam, kellenek az egyértelmű kijelentések. A blog lényege nem ez a betörés és ennek apró, de szívemnek keserű anyagi következményei, hanem egy innentől eredeztethető vendég felbukkanása, aki kihasználva a leendő pillanatot társammá szegődött... most még nem tudom milyen időszakra. Szóval elvitték az én kis drágaszágaimat, csiszolókat, szerszámokat, nem nagy érték, de szívemnek kedves tárgyak. 

Ez az első bejegyzés, így megadjuk a módját és jó bő lére eresztem. Régen voltam a házban, így azt sem tudom mikor nyitották meg befogadó otthonként a lakást, de én már a kész ténnyel találkoztam. Ott álltam értetlenül és szomorkodtam az elvesztett vagyonom emlékével. Az fájt, hogy megtörtént, pedig bíztam, hogy nem fog, de ott volt a maga valóságában és megerősítendő az érzést találkoztam végre új birtokosommal is, egy hatalmas döggel. Néztem veszteségem listáját, miközben ő - rossz cica - csak szökdécselt fölöttem. Két emlék tisztán él bennem. Az egyik a meglepetés, a másik az ezt felváltó rémület, ami gondolom mindenkit elér, ha váratlan hatalmas macskaszörnyek ugrálnak felette, miközben szomorkodik életének elmúlásán. Szóval ott volt monster és egyszerűen beköltözött. Ő is megijedhetett, mert erős menekülési kényszer fogta el. Mellékes információ, hogy a ház tetőtere rendelkezik egy kis szellőző réssel, ahol csodás sétány vezet a szigeteléshez. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, cicamicám jelenleg itt él, és gyilkolja az idegeimet. Ház bezár, szomorkodás és értetlenség, de ott éledezik az a kis huncut érzés, hogy megkezdődik a taktika, a kitartás ádáz összecsapása. Ez még visszatekintés, így már azt is tudom, hogy az éledezés csak a múlt kedves lehelete, mert ez már maga a Macska vs Én :)

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása